Véleményem szerint NEM. Elsősorban meg kell vizsgálnunk a barátság erősségét. Akivel ritkán találkozunk, és kevés időt töltünk azzal általában nem alakul ki szerelmi vonzalom. Tudjuk, hogy létezik, ha baj van, segít, megért, tanácsot ad, de nem törődünk vele olyan sokat. Ez az állapot csak akkor marad így, ha nincs köztük napi szintű ragaszkodás, folytonos eszmecsere, találkozás. Adódnak olyan helyzetek viszont, amikor elég egy pillantás, hogy megváltozzanak az érzések két fél között. Ilyenkor minden alkalmat kihasználva keressük a másik közelségét. Próbálunk rendszerint kapcsolatba kerülni vele. Eleinte még magunknak se merjük bevallani, mit érzünk. Az idő múlásával, az érzés csak erősebb lehet. Elérkezik az idő és tisztázni kell a helyzetet. A nagy kérdés: maradjunk, vagy ne maradjunk barátok? Az a kezdetleges barátság, ami a kapcsolat előtt volt, már többé nem lesz olyan. Az őszinteség, mi addig kialakult megszűnik. Talán marad valami belőle, de koránt sem a legjava. Legtöbb esetben a felek eltávolodnak egymástól. A csalódás egymásban, minden eddigit semmibe vesz. S talán a legjobb megoldás, ha egymás életében megszűnnek létezni. Hiszen, ha látják „szerelmüket” más karjaiban bennük egy lassan múló, fájó érzés kering. De mi van akkor, ha a másik változat mellett döntünk? A szerelem múlandó, nem egy életre szóló. A barátság viszont a legfontosabb dolog. Ha van barátod, már nem érzed magad egyedül. Ha sikerül tisztázni a félreértéseket, és a vonzalom is enyhül még lehettek egymás számára megértő felek.

B.I.D