Mindannyiunk szívében ott lakozik a félelem, hogy hirtelen eltörik, amit szilárdnak hiszünk, és partnerünk nélkül kell tovább élnünk az életünket. Van, aki ezt a függőségi viszonyt könnyen kezeli, s van, akiknél ez túlzásba vitt ragaszkodás. Félelem a másik elvesztésétől. Ha az elhagyástól való félelmünk elhatalmasodik rajtunk, olyan veszélyeztető tényezők is fenyegetik a kapcsolatot, mint a féltékenység. Ilyen esetben előfordulhat, hogy párunkat teljesen az ellenőrzésünk alá akarjuk vonni, és ezzel megsértjük őt személyes szabadságában. A helyzet megoldása érdekében induljunk inkább belső utazásra, és segítsünk okosan magunkon. Meg fogunk lepődni, ha rájövünk mennyi alaptalan, saját érzelmi bizonytalanságunkból adódó félelemmel küszködünk nap, mint nap. Ha nem tudunk megbirkózni az elhagyás gondolatával érdemes átgondolni, hogy milyen múltbéli események okozhatják bennünk a feszültséget. Legtöbbször előző kapcsolataink befolyásolhatják érzéseinket. A rossz emlékek egymást erősítik, s hiába próbáljunk, nem tudunk kitörni az ördögi körből. A kilábalást tovább fokozhatja, ha folyamatosan hasonló partnereket vonzunk be. Eljutunk arra a szintre, hogy életünk eseményei állandóan ismétlődnek, mi pedig félelemmel éljük napjainkat. Ha túlságosan függünk valakitől, az beszűkíti a látóterünket. Ilyenkor minden testi és érzelmi hatást egyetlen embertől várunk. Ahhoz, hogy az elhagyástól való félelmünket csillapítsuk, csökkentenünk kell a másiktól való függőségünket. Ha örömünket leljük a munkában, barátainkban, szeretteinkben vagy bármilyen hobbikban, máris úgy érezzük, már nem egy lábon állunk.

B.I.D